A második hétvégéig

Elkezdtünk filózni azon Marcival, hogy ha 570SEK (~17.000Ft) egy bérlet 25km távolságra és 2000SEK-ért autót lehet venni, akkor miért ne tennénk meg? Gyors számításokat végeztünk és annyira lelkesek lettünk, hogy komolyra fordult a dolog. De mégsem mertük bevállalni. Nagyon drága a benzin is (420Ft/l) és mi van, ha az autó bármely része meghibásodik vagy egyszerűen elromlik az egész verda? Így aztán szomorúan vettük tudomásul, hogy a bérlet meg kell vennünk.

Aa augusztus 20-szal kezdődő hétvége a rákhalászásról és a gulyás leves készítéséről szólt. Rákot nem fogtunk, bár álltunk vagy 30 percet a tizenpár fokos vízben. Pedig jó lett volna. A gulyás pedig egy külön kis történet:

Meghozták a szegényes alapanyagot egy originál gulyáshoz. Szerintük. 20dkg sertéshús, 3 répa, 4 nagy szem burgonya, tarkabab. És mi hoztunk magunkkal jó erős fűszerpaprikát. Annak rendje és módja szerint megcsináltuk a levest, de nem számoltunk azzal, hogy a paprika bika erős. Mi legyen? Elszórakoztunk 5ezer forintnyi alapanyagot? Kiherélnek, ha nem tudják megenni… Nincs más választás: higítás. Nem segített. Nem baj. Tálaltuk. Erre Helen adott kettőnknek egy db zsemlét, magának kicsit többet. És itt jön a jó rész: A levesébe kb 10 csipet sót tett pluszba. A zsemléjét felvágta, megvajazta és kaviárkrémet tett rá. És a leves mellé narancslevet ivott serényen. Majd megosztotta, hogy ő mindenféle kaját imád. Úristen!

Az első hét az egyetemen nekem nem jött be. Voltak programok és miegymás, de valahogy más, mint otthon. Ide Erasmusra nem szórakozni jöttek az emberek, hanem tanulni, legalábbis ezt kell tenniük. Vasszigor. Az egyetem nagyon kulturált és modern. 24/7 nyitva van. Ezt ki is használtuk a szerdai buli alkalmával, mert az utolsó busz 21:55-kor indul, a következő pedig másnap hajnali 5:25-kor és minden pub 02:00-kor zár. Hajjajj. Igen, ott voltunk 5-ig az egyetemen. Egy gépteremben megpihenvén.

Lehetett vásárolni 2 féle karszalagot: ezüstöt 800SEK-ért, aranyat 1200SEK-ért. Ezek belépőket és egy overállt tartalmaztak. Mi nem vettünk ilyet. Drágának tartottuk. Kiderült, hogy az egyik egész napos program arról szól, hogy ebben az overállban kell lenni és játszani. Kb. 600 emberből 30-an nem vették meg. Az 5 magyarból senki sem. Kicsit kirekesztve éreztük magunkat. Szervezési hiba. Jah, az overáll önmagában 400SEK. Fincsi.

Hét közben még mentünk gombázni, mert Helen kapott egy 10kg-os megrendelést rókagombára, amit csak képen mutatott meg és azt, hogy nagyjából hol nőhet. 3 napja nem esett, de mi megpróbáltuk. Katonai terület, belépni elvileg nem lehet. 1,5 órát bóklásztunk az erdőben és szedtünk 1kg vargányát meg 5kg mérgezőt, de rókát, na azt nem találtunk. Nem baj, de jó lesz nekünk, eszünk vargányát. A krapek itthon kiválogatta és mondta a nőnek, hogy a zacskóban lévő rosszakat dobja ki. Helen ezt nem vette és az 1kg vargányától szabadult meg, 2 vacsorányi ételtől. És csak röhögött rajta.

Hétvégén dolgozatot írunk, ezzel telnek a napjaink. Ma, 27-én 12:38-kor indulunk az iskolába, ahol kulturált körülmények között tudunk dolgozni. Reméljük, hogy holnapra végzünk.

Kategória: Nincs kategorizálva | Hozzászólás most!

Kezdődjék!

Blogunk létjogosultságáról már az első napon megbizonyosodhattunk, ezért is kezdünk most bele, míg minden a fejünkben van. Gyors helyzetjelentések, kistörténetek lesznek feljegyezve minden bizonnyal erősen változó időközönként. Na de vágjunk is bele!

2011.08.18.

A repülőutunkkal kapcsolatban sok minden érdemlegeset nem tudok megemlíteni. Két dolog azonban egyből beugrik: a) az interneten vásárolt repjegyekkel teljesen felesleges a helyszínen becsekkoltatni magunkat plusz pénz fejében, mert ugyanaz a folyamat játszódik le akkor is, ha online csekkoltatást kérünk és akkor is, ha nem (utóbbi hosszadalmasabb is); b) felszállásunk megkezdése előtt egy 30-as férfi nem bírta magában tartani a „pisit” és mindenképp könnyíteni akart magán, mindenáron. Az utaskísérők kiabáltak vele, hogy 15 percet várnia kell, most nem szabad. Ő tovább firtatta a dolgot és sikerrel is járt, hiszen megtette, amit megkövetelt a szervezete. Igaz, ezzel a mi indulásunk 10 percet tolódott. Mindegy, idióta.

A Göteborg melletti reptér nagyon kicsi. Kb. 4 járat érkezik/indul ide/innen. A reptéren vártak ránk szüleim és Istvánék. Jó érzés volt látni őket. Az utolsó magyar érzést ők adták Svédországban. Autóba ültünk és elmentünk Jönköpingbe, ahol köpni sem tudtunk a Högskolan láttán. Egy hatalmas nagy tó partján egy még hatalmasabb épületkomplexum. Jó lesz ide járni. Mielőtt elindultunk volna Vaggeryd-be, ahol lakni fogunk, megettünk egy kebab rulle-t, ami a magyar gyros-hoz képest egy behemót óriás. 40 centis hosszúságával rajtam kifogott. Marci bevállalta, sőt. Indulás Vaggeryd-be, mi az nekünk?!

Nos, Vaggeryd nagyon szép hely, kb. 4000 ember lakik itt, mindenki ismer mindenkit. Rendezett utcák, kis patak, nagy tavak. Még a többiekkel bementünk egy szupermarketbe, ahol ismét elállt a szavunk az árak színvonalát látva. A legolcsóbb sertéshús kilója 1500Ft, de nem ritka a csirkehús 3000Ft/kg kombináció sem. Ajjajj. 2kg rizs 1000Ft felett picivel, a kenyér is átlagosan 600Ft/kg. Sebaj, tudtuk, hogy megoldjuk. Anyuék egy „Starter-packot” állítottak össze és ajándékoztak meg vele minket, amivel ki lehet bírni valameddig. Jól jött, be kell valljam. Helen vajon milyen lehet? Képet láttunk már róla. Egy telt „nénifej”-et küldött magáról. Ő volt az.

A Jönköpingtől 25km-re levő Vaggeryd egyik fő utcáján lakunk egy 14 négyzetméteres szobában. Ketten. Az ára kb. 75000Ft/hó kettőnknek mindennel együtt. Ez nagyon jónak mondható. A főbérlő (Helen) nagyon gátlásos nőci. 160cm magas, 120kg és nagyon furcsa a stílusa. Nem rosszindulatú, nagyon is kedves, de valami nem stimmel. Még nem tudjuk, hogy mi. Kiderítjük. Kipakolás után búcsú szülőktől és kezdődhet a svéd élet. Meg kell valljam: féltem. Nem tudtam, hogy mire számítsak/számítsunk. 25km-re a sulitól, egy furcsa 28 éves nővel, aki egyedül él a két macskájával, munka nélkül és ami a legfájóbb talán: saját net nélkül, mert neki egy kis stickje van, amit kölcsön kell kérni. Ezt azonban orvosoljuk István segítségével hamarosan.

Jöjjön kis szaftos rész is. Csütörtök este már beindult az élet. Jófejségünkről tanúbizonyságot téve adtunk Helennek egy eredeti kalocsai paprika őrleményt és egy üveg vörösbort. Megköszönte. Jappí! Siker. 30 perc múlva jön be a nő és kicsit vöröses fejjel kérdi, hogy van-e még esetleg, mert nagyon szereti a bort és inna még. WTF? Sajnos nincs – hangozz a válasz. Itt fogalmazódott meg a blogírás gondolata. És szerzett létjogosultságot akkor, mikor rá 20 percre kért abból a Bacardiból, amit magunkkal vittünk ki, hiszen itt nagyon drága az alkohol. Mi természetesen kapva az alkalmon adtunk is neki, mondta, hogy kifizeti. Siker ismét. A probléma még csak itt kezdődött. Helen nagyon berúgott. Nagyon. És mivel nem volt olyan ágyunk ezen az estén, amin ketten is elférnénk kulturáltan, ezért Marcinak kint kellett aludnia. Meg is ágyazott, meg minden. Helen beszédbe elegyedett vele. Elnézést kért azért, mert ittas. De a barátjával összevesztek. És itt megnyílt a csaj. Mondta, hogy donort keresnek, mert valószínűleg a srác már képtelen arra, hogy teherbe ejtse Helent és harmadik fél bevonása szükséges. Ok. És itt jön a rémisztő rész: reméli, hogy mi alkalmasak leszünk erre. WTF?? És meg is kérdezte Marcit, hogy befeküdhet-e mellé az ágyba. Ekkor Dósa úr lelépett a színről és befeküdt mellém a saját szobánkba.

2011.08.19.

Reggel egy férfi érkezett. Nem tudtuk, hogy ki. Kimerészkedtünk a helyünkről és bemutatkoztunk. Adriannak hívják, Németországból érkezett ide, van már 2 gyereke az előző házasságából, alkoholista és ő Helen barátja. Szóval kibékültek! Ez jó hír, mert a manusz nagyon rendes. Igaz, nem tud annyira angolul, így németül társalgunk vele. Jó szándékú, kommunikatív és ő takarít Helen helyett is. Mindent ő csinál.

Ezen a napon szereltük össze az emeletes ágyunkat. IKEA gyártmány, vas, de jó. Mi is elmentünk bevásárolni. Rátaláltunk az EuroShopper márkára, ami mindent visz. Olcsó és jó. Nekünk való. Lesz itt hús, sült krumpli, kolbász, hal. Tudunk tisztességesen főzni. Sok minden akciós és lehet válogatni is a termékek között számunkra így már normális árakkal párosítva. Vettünk panírozott halat, paradicsomot, hasábot, ice teát. Este még sétáltunk egyet és filmeztünk. Punnyadt nap, rossz idő.

Kategória: Nincs kategorizálva | 1 hozzászólás